Tükrös Zenekar

Tagok
Önéletrajz Bezár Önéletrajz Bezár Önéletrajz Bezár Önéletrajz Bezár Önéletrajz Bezár Önéletrajz Bezár
 
 Azért játszom népzenét, mert kicsikorom óta ez az a zenei nyelv, ami - bár akkor még csak másodkézből hallhattam - le tudott kötni. 1988-ban, egy nógrád megyei baráti összejövbetelen határoztam el hogy brácsás leszek. Ez volt az első élményem amikor nem bakelitlemezről, nem színpadról, hanem köztünk, élőben szólt népzene. 1995-ig csak alkalmanként vettem hegedűt a kezembe, inkább brácsáztam. Nehéz volna felsorolni azt a sok nevet akik hatottak rám, támogattak, és akarva-akaratlanul alakították az életemet, hálás vagyok nekik.

 A Tükrös zenekarban nagyjából 1992-től kezdtem közreműködni, később ez rendszeres lett. 1993 óta meghatározó a pozsonyi Szőttes, aztán az Ifju Szivek magyar táncegyüttesekhez fűződő mély kapcsolatom.  Más együttesnek csak alkalmilag zenéltem. Viszont a Tükrösön kívül is sok zenésszel szeretek együtt játszani.

 Az eredeti népzene megváltoztatása, feldolgozása sosem érdekelt, ma is úgy érzem, hogy nyers alakjában rejti a legtöbb erőt, és gondolkodtat el leginkább. Éppen ezért igyekszem a saját korlátaimon belül az eredetihez lehető legközelebbi módon és stílusban tanulni. Ehhez azonban elengedhetetlen a hagyományaink- és az azt őrzők, művelők iránti mély tisztelet és figyelem. Ebbe a vallástól az magyar építészeten vagy a gazdálkodáson át a táncig, mint egységes egészbe, mindent beleértek.
 
 Martonvásáron nőttem fel, ahol a Beethoven Általános Iskola alapfokú zenei képzése abban az időben jelentős eredményeket tudhatott magáénak. A komolyzenei képzés, kórus éneklés mellett az egész országban példaértékű néptánc oktatás is folyt a zeneiskoai keretek között. A hat év zongoratanulás és zenei osztályosként kötelező néptánc órák alapozták meg azt, hogy a mai napig elkötelezett híve vagyok a jó zenéknek és különösképpen a magyar népzenének. Kamaszként fogtam először háromhúros brácsát és fiatal felnőttként pedig cimbalmot a kezembe. Igyekszem folyamatosan fejleszteni mindkét hangszeren a tudásomat, tapasztalataim szerint ezzel életem végéig tartó elfgolaltságot sikerült szereznem magamnak.

 A mai napig legszívesebben népzenei gyűjtéseket hallgatok. Fiatalon a legmélyebb benyomást a következő muzsikusok játéka tette rám: Kalotaszegről Varga Ferenc "Csipás" prímás Bunyi József brácsással, székről Ádám István "Icsán" és két fia alkotta zenekar, Bonchidáról a Pusztai Sándor, Pusztai Endre, Kalló János, Berki Ferenc összeállítású banda, valamint nagysármásról a Varga Emanuel "Moni", Moldován Károly, Petru Gáspár zenekar. Pár évvel később ismertem meg a palatkai muzsikát és az ottani zenészeket. A magyarországi népzene a szatmári bandák játékán keresztül került a látókörömbe, egyik prímásunk édesapjának, Halmos István népzenekutatónak köszönhetően.

 Nagy élményt jelentettek számomra a 80-as évekbeli erdélyi utak, személyes találkozásaim a zenei példaképekkel. Ezek során is megtapasztalhattam, hogy a régi zenészdinasztiák tagjaiból összeállt, sokat együtt muzsikáló, összeszokott bandák játéka örökérvényű zenei minőséget eredményezett.

 Az élet rendje, hogy a társadalmi változások során folyamatosan szűnik meg az igény erre a fajta muzsikára. Azonban megőrzésre és továbbgondolásra egyaránt alkalmas a 20. közepére, második felére fejlődése végére érkezett népzenei, néptáncos kultúránk. Nem véletlen, hogy Magyarország kulturális örökségének szerves részévé vált az elmúlt pár évtized során, hiszen eszközeivel sokmindent elmondhatunk eleink életviteléről, gondolkodásmódjáról.

 Zenekarunk tagjai a legfontosabb kérdésekben hasonlóan gondolkodnak a népzenéről. Talán az alapvető, de a tapasztalatokon is folyamatosan csiszolódott ízlésbeli azonosságoknak is köszönhető, hogy a mai napig megőriztük a mindannyiónk számára kedves bandák repertoárjának megtanulása utáni érdeklődésünket, vágyunkat.



Elérhetőségünk: Liber Endre: tel.: 06-20-9325531