Tagok
![]()
Azért játszom népzenét, mert kicsikorom óta ez az a zenei nyelv, ami - bár akkor még csak másodkézből hallhattam - le tudott kötni. 1988-ban, egy nógrád megyei baráti összejövbetelen határoztam el hogy brácsás leszek. Ez volt az első élményem amikor nem bakelitlemezről, nem színpadról, hanem köztünk, élőben szólt népzene. 1995-ig csak alkalmanként vettem hegedűt a kezembe, inkább brácsáztam. Nehéz volna felsorolni azt a sok nevet akik hatottak rám, támogattak, és akarva-akaratlanul alakították az életemet, hálás vagyok nekik.
A Tükrös zenekarban nagyjából 1992-től kezdtem közreműködni, később ez rendszeres lett. 1993 óta meghatározó a pozsonyi Szőttes, aztán az Ifju Szivek magyar táncegyüttesekhez fűződő mély kapcsolatom. Más együttesnek csak alkalmilag zenéltem. Viszont a Tükrösön kívül is sok zenésszel szeretek együtt játszani. Az eredeti népzene megváltoztatása, feldolgozása sosem érdekelt, ma is úgy érzem, hogy nyers alakjában rejti a legtöbb erőt, és gondolkodtat el leginkább. Éppen ezért igyekszem a saját korlátaimon belül az eredetihez lehető legközelebbi módon és stílusban tanulni. Ehhez azonban elengedhetetlen a hagyományaink- és az azt őrzők, művelők iránti mély tisztelet és figyelem. Ebbe a vallástól az magyar építészeten vagy a gazdálkodáson át a táncig, mint egységes egészbe, mindent beleértek. ![]() ![]()
Martonvásáron nőttem fel, ahol a Beethoven Általános Iskola alapfokú zenei képzése abban az időben jelentős eredményeket tudhatott magáénak. A komolyzenei képzés, kórus éneklés mellett az egész országban példaértékű néptánc oktatás is folyt a zeneiskoai keretek között. A hat év zongoratanulás és zenei osztályosként kötelező néptánc órák alapozták meg azt, hogy a mai napig elkötelezett híve vagyok a jó zenéknek és különösképpen a magyar népzenének. Kamaszként fogtam először háromhúros brácsát és fiatal felnőttként pedig cimbalmot a kezembe. Igyekszem folyamatosan fejleszteni mindkét hangszeren a tudásomat, tapasztalataim szerint ezzel életem végéig tartó elfgolaltságot sikerült szereznem magamnak.
A mai napig legszívesebben népzenei gyűjtéseket hallgatok. Fiatalon a legmélyebb benyomást a következő muzsikusok játéka tette rám: Kalotaszegről Varga Ferenc "Csipás" prímás Bunyi József brácsással, székről Ádám István "Icsán" és két fia alkotta zenekar, Bonchidáról a Pusztai Sándor, Pusztai Endre, Kalló János, Berki Ferenc összeállítású banda, valamint nagysármásról a Varga Emanuel "Moni", Moldován Károly, Petru Gáspár zenekar. Pár évvel később ismertem meg a palatkai muzsikát és az ottani zenészeket. A magyarországi népzene a szatmári bandák játékán keresztül került a látókörömbe, egyik prímásunk édesapjának, Halmos István népzenekutatónak köszönhetően. Nagy élményt jelentettek számomra a 80-as évekbeli erdélyi utak, személyes találkozásaim a zenei példaképekkel. Ezek során is megtapasztalhattam, hogy a régi zenészdinasztiák tagjaiból összeállt, sokat együtt muzsikáló, összeszokott bandák játéka örökérvényű zenei minőséget eredményezett. Az élet rendje, hogy a társadalmi változások során folyamatosan szűnik meg az igény erre a fajta muzsikára. Azonban megőrzésre és továbbgondolásra egyaránt alkalmas a 20. közepére, második felére fejlődése végére érkezett népzenei, néptáncos kultúránk. Nem véletlen, hogy Magyarország kulturális örökségének szerves részévé vált az elmúlt pár évtized során, hiszen eszközeivel sokmindent elmondhatunk eleink életviteléről, gondolkodásmódjáról. Zenekarunk tagjai a legfontosabb kérdésekben hasonlóan gondolkodnak a népzenéről. Talán az alapvető, de a tapasztalatokon is folyamatosan csiszolódott ízlésbeli azonosságoknak is köszönhető, hogy a mai napig megőriztük a mindannyiónk számára kedves bandák repertoárjának megtanulása utáni érdeklődésünket, vágyunkat. ![]() |
![]()
Halmos Attila vagyok. 1969-ben születtem Budapesten. 1984-ben kezdtem el népzenét hegedülni. Elötte 8 évig jártam zeneiskolába. A püspökladányi népzenei táborban voltam először. Halmos Béla (nem rokonom) vitt oda engem. Apám Halmos István népzenekutató, és ők együtt dolgoztak a Zenetudományi Intézetben. A táborban ismerkedtem meg a TÉKA zenekarral. Még azon a nyáron elmentem a vadása-tavi TÉKA táborba. Ősztől kezdődtek a táncházak. Keddenként MUZSIKÁS, pénteken TÉKA. Még egy meghatározó zenekar volt az életemben, az ÖKRÖS zenekar. Ők a Bartók táncegyüttesnél zenéltek. Hetente háromszor volt zenekaros próba. Amikor tudtam, mindig elmentem a próbára zenélni. 1989-től 5 évig azután itt muzsikáltunk. Tehát mondhatom nyugodtan, hogy egyfolytában a kezemben volt a hegedű. 1985-ben voltam először Erdélyben, SZÉKen. Azóta Széken úgy érzem magam, mintha hazamennék. Nagyon sokat jártam oda. Akkoriban még három utcában volt tánc. A következő nagy élmény a PALATKAi banda volt. Az a zenekar akkoriban úgy szólalt meg, hogy abba beleborzongott az ember. Egyszerűen hihetetlen volt. Kimagasló zenei tudású emberek voltak (sajnos csak voltak). Közben Pesten óriási élet zajlott. Szinte minden este összejöttünk valahol. A részleteket inkább személyesen mesélném el.
1986-ban alakítottuk meg Árendás Petivel a TÜKRÖS zenekart. 1987-től minden TÉKA-táborban megfogadott zenekar voltunk. 1990-ben volt egy gyűjtés Szatmárban. Arról nekem nagyon megtetszett a KISARi banda. Már elég öreg volt a hegedűs, a technikája kissé kopott volt, de stílusa tökéletes. Erről a felvételről el lehetett képzelni, hogy szólhatott ez valaha. Voltak ezenkivül is régebbi gyűjtések, de ritmusában mai napig ez tetszik a legjobban. 1996-tól kezdtem el tanítani Párkányban. 2000-től Piliscsabán. 2007-től éneket is tanítok középiskolában. A papírokat most próbálom beszerezni hozzá. ![]() ![]()
Dorogon születtem 1969-ben. Hétéves korom óta tanulok klasszikus zenét és 27 éve
foglalkozom magyar népzenével. 1992-ben az ELTE Tanárképző Főiskola ének-zene-karvezetés
szakán, majd 2003-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-zenetanár kiegészítő szakán
szereztem kiváló minősítésű diplomát. 1986-ban megalakítottam a Tükrös népzenei együttest,
amellyel eddig számos önálló albumot készítettünk. A hazai és európai fellépéseken kívül a
Tükrös Zenekar több sikeres ausztráliai és amerikai turnén vett részt. Évről évre állandó nyári
programunk a Tükrös Népzenei- és Néptánc Tábor. A 2000-ben megjelent „Szatmári népzene az
1900-as évekből” című lemezünk a Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét kapta. Legutóbbi
albumunk „A mi Mezőségünk”, melyet 2008-ban mutattunk be a Művészetek Palotájában, 2010-
ben az év Fonogram-díjas lemeze lett. 2001 óta a Népművészet Ifjú Mestere vagyok.
1993-tól a Budapest Táncegyüttes hivatásos brácsása, 2001-től zenei vezetője, egyúttal az abból átalakult Honvéd Táncszínház zenei vezetője lettem. Az együttes számos európai országot bejárt, emellett többször turnézott Japánban, Észak-Amerikában, Mexikóban és Kínában is. Az évek alatt több koreográfia és műsor zenei összeállítását (Magyar Rapszódia – 2001; Kalotaszeg – 2002; Szatmár – 2003; Csárdás! A Kelet Tangója – 2005; Monarchia – 2007; Mezőség – 2008) készítettem el. A Budapest Táncegyüttes zenészeiből alakult Gázsa zenekarral is több CD-t készítettünk, emellett színpadi művek és filmek kísérőzenéjében is közreműködtünk. A „Budapesttől Kommandóig” és az „Őrkőiek Budapesten” című albumok mellett a 2004-es amerikai turnénk során Washingtonban a Voice of America Auditoriumban megtartott nagysikerű koncertünk hanganyagát is megjelentették. 12 éve állandó triót alkotunk Kiss Gy. László tárogatóművésszel, akivel a magyar népzene mellett népzenei alapú kortárs műveket is megszólaltatunk. A belföldi koncerteken kívül 2008 októberében felléptünk a brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben is. Közös munkáinkat a Hungaroton eddig 3 lemezen jelentette meg. 1986 óta rendszeresen végzek népzenei gyűjtéseket, legtöbbet Erdélyben és Szabolcs- Szatmárban jártam. 1997-2001 között a Fonó Budai Zeneházban az „Utolsó Óra” népzenei gyűjtőprogram állandó munkatársaként a mintegy 1200 órányi rögzített anyag előkészítésében, gyűjtésében részt vettem, emellett a teljes anyag rendszerezését, katalogizálását és utólagos jegyzőkönyvezését is elvégeztem. A gyűjtésekből tavaly megjelent 50 db Új Pátria CD-sorozat egyik szerkesztője vagyok, emellett tucatnyi revival népzenei CD zenei rendezője. Rendszeresen írok cikkeket a Folkmagazin című lapban és a Bartók Rádióban állandó népzenei műsorom volt a „Néphagyomány zenész mesterei” címmel. 1998 óta az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár, valamint az évente megjelenő Táncház-Népzene CD-sorozat zenei rendezője, emellett országos népzenei- és néptánc versenyek rendszeres zsűritagja vagyok. Az eltelt évek alatt számos népzenei tanfolyamon tanítottam (Jászberényi Népzenei Tábor, szegedi és budafoki „C” kategóriás tanfolyamok, Magyar Művelődési Intézet néptáncoktatói tanfolyama), több népzenei kiadványom megjelent. (Bonchidai népzene 1991, Vajdaszentiványi népzene 1992, Kalotaszegi legényesek 1993, Magyar Népzenei Dallamgyűjtemény – brácsamelléklet 2004) Rendszeresen tartok előadásokat a Fővárosi Pedagógiai Intézet valamint a Hagyományok Háza által szervezett továbbképző tanfolyamokon, de tanítok a Felvidéken és Vajdaságban is. A Művelődési Minisztérium felkérésére megírtam a középfokú, majd az alapfokú népi brácsa tantervet, és tagja vagyok az Oktatási Hivatal érettségi tételkészítő vizsgabizottságának. 2011-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztere felkérésére a Népművészet Mestere állami kitüntetés odaítélését végző szakmai kuratórium tagjává választottak. 1992-től hat éven keresztül a ferencvárosi Novus Gimnáziumban, 1997-2007 között az ELTE Tanítóképző Főiskola gyermektánc-oktatói képzésében, valamint a Magyar Táncművészeti Főiskola pozsonyi tagozatán zeneelméletet, zenetörténetet és népzenét oktattam. 2007 szeptembere óta a Zeneakadémia Népzene Tanszékének népi-vonós szakirányán tanítok, 2010 szeptembere óta főállású adjunktusi kinevezettként. ![]() ![]()
1973-ban a szó szoros értelmében beleszülettem a táncház-mozgalomba, hiszen az első budapesti táncház megszervezésében a szüleim is részt vettek. Később is ebben a környezetben éltem, édesapám éjjel-nappal az akkori zenekarok felvételeit hallgatta, tekergette magnóján - koreográfiát készített. Gyermekkoromat táncházakban, próbatermekben töltöttem, így, szinte észrevétlenül lett ismerős számomra a népzene.
Amikor a tanulásé lett a főszerep, csellózni kezdtem és a zenekari játék kezdeteit "tücsökzenekari" próbákon sajátítottam el szolfézstanáromtól, Demel Esztertől és csellótanáromtól Belej Ferenctől. Nemsokára a Téka együttes prímása, Porteleki László is abban az iskolában kezdett el tanítani, ezért hamarosan népi zenekarban is játszottam. Mire gimnazista lettem, már kifejezetten népi tanszék is volt a zeneiskolában, ott kezdtem a bőgő tanulmányaimat Konkoly Elemérnél és Mohácsy Albertnál. Átjártam az Óbudai Zeneiskolába is Havasréti Pálhoz. Nyári táborokban is tanultam - itt kerültem először kapcsolatba a népzene átörökítőivel, a falusi népzenészekkel. Tanítottak is, és az is előfordult, hogy felkértek egy-egy gyűjtésben való hangszeres közreműködésre.
18 éves koromra az akkori népzenetanítás minden lépcsőjét kijártam, de az egyik legfontosabb még hiányzott: a rendszeres kapcsolat, gyűjtések, élményszerzések.
Fontos volt számomra, hogy felsőfokú tanulmányokat is folytassak. A kereskedelmi főiskolai és közgazdasági egyetemi évek alatt sem szűnt meg kapcsolatom a zenével - előbb egy blues-zenekarban (Dr. Valter & the Lawbreakers) játszottam, majd visszakerültem a népzenébe, a Cifra, majd a Tükrös zenekarba. Közben a Postás jazztanszakán is tanultam egy-két szemesztert.
Dolgozni kezdtem, tanácsadóként jártam a világot, majd az egyik romániai megbízás idején elkerültem Székre, húsvétra. Ekkortól rendszeresen jártam Erdélyt, elsősorban a mezőségi részt. Mióta 2001-ben megalapítottuk Liber Endrével a FolkEurópa Kiadót, már professzionálisan is foglalkozom zenével. A kiadói szakmát a Mezőgazda Kiadóban tanultam meg. Szakmai sikereink közül nemcsak fonogram-díjas lemezeinkre, és az elismerő kritikákra vagyok büszke, (de legalább ilyen)nagyon fontosnak tartom a gyűjtéseket felvonultató archív sorozatunkat is, ami külföldön egyre több komoly elismerést vív ki magának. ![]() |
Elérhetőségünk: Liber Endre: tel.: 06-20-9325531







